A legutolsó bejegyzést a dízel kategória vizsga után írtam meg, azóta pedig haladtunk tovább, így ideje egy újabb beszámolónak.
 

   A kategória vizsga után azonnal elkezdődött a típusok oktatása. A típusok megtanulására három hét volt szánva, az első héten a Csörgőkkel, aztán a Dácsiákkal és végül a Bzkkel foglalkoztunk. Többesszám, mert igazából nem típust hanem típuscsaládot kaptunk. Például a Csörgőkből a 21XX, 22XX és a 23XX. Bz-ből is a simát és az InterPicit is.
Egy-egy típusra volt 8 óra elmélet, 8 óra műhelygyakorlat szánva. De a típusok teljesítéséhez kell a 20 leutazott óra is.  Ebből kifolyólag minden típushoz van utazási naplónk is amit a nagy (320 órás) naplóval párhuzamosan kell vezetni. 
A 320 óra dízel pedig a hatóságira bocsájtáshoz kell, tehát e nélkül nem mehetünk januárban a dízel vizsgára.  Ebbe a naplóba kell írni a vonatszámot, viszonylatot, gépszámot, a megtett távolságokat, az ehhez tartozó időket, és még sok más dolgot. A naplót nem árt pontosan vezetni!
   A három hét típusoktatás után pedig ideiglenesen hazaköltöztünk Miskolcról, oda most nem kell visszamenni egészen január közepéig. Ha minden jól meg akkor ott már csak a dízel vizsgák és a villany tanfolyam lesz.
Itthon pedig nekiláttunk a legjobb résznek magának a gyakorlásnak, a felügyelet alatti vezetésnek. Rendes vezénylést kapunk, az alapján jelentkezünk, és végzünk, többnyire a mozdonyvezetőkkel azonos időpontban. A fel és lejelentkezések között pedig amit a mozdonyvezetőnk csinál, mármint amerre és amire megy arra megyünk mi is.  Így voltunk/vagyunk villanykitolók, tartalékok, Bz-s kanyar Kötegyánra, Csörgős kanyar Szegedre. Mezőhegyesi feljelentkezéssel pedig eljutottunk Battonyára és Újszegedre is.   

   Egyébként ennyi idő után mutatkozik meg az igazán, hogy mit is kell csinálni. Az orientációs utazás az csak részleteket mutatott, amiből talán egy hétköznapi ember nem is sejti az egészet. Még így sem látunk mindent, az egészből de mégis legalább egy, két hétig kellet ahhoz folyamatosan utazni, hogy az ifjonc megtudja milyen az amikor egymás után kell menni, folyamatosan. Valóban egy életforma, ami sokszor nem egyszerű.
 Viszont nekem (azt hiszem a másik csabai kadét nevében is mondhatom) nagyon tetszik. Jó igaz, eddig is szerettem a vasutat, mindig ezt akartam csinálni, és még túlbuzgó fiatal is vagyok. Most már azért kicsit képben vagyunk mit vállaltunk, és az-az egy bizonyos: Nem bántam meg, hogy pályakezdőként erre vetődtem. 

Bitang volt az oktató gép. 

A mezőcsáti különvonat vonógépe. 

A 2165 után a 2148-ra került a sor. 

Irány Mezőtúr. (Kép: Horváth Géza)

A 7715-össel robogunk Szegedre. (Kép: Kunos Olivér) 

Ködös reggel Gyulán a miskolci 171-es Bz társaságában. 

Villanykitoló Messzitúron.