Régóta nem adtunk hírt magunkról, s persze most is a kifogásokkal élünk. Krisztián levizsgázott és lassan munkába is áll, kétségtelen, hogy ezáltal volt neki elég dolga. Viszont én sem unatkoztam.

                Mint ahogy az előző részben írtam, sikeres vizsgát tettem az első modulból, így hazajöhettünk két hétre amíg a többiek a pótvizsgát csinálták. Így aztán pár nap szabadság után jelentkeztünk is a "szolgálatra", ami még most csak utazást jelent.  Egy hétre be lettünk osztva egy-egy mozdonyvezető mellé, s ahogy ő jött dolgozni, úgy mentünk vele mi is. Ebből adódóan volt éjszakai szolgálat és nappalos is, sőt mi több Keleti és Kürtös (Curtici) között az egész 120-as vonalat bejártuk nem is egy alkalommal. Vittünk ki Ister-t és hoztunk be Dacia-t, közte durván két órát pihenhettünk kint a határ túloldalán. Nagyon jól telt az utazás, ilyenkor mindig megdobódik egy kicsit az ember motivációja. (...persze nem lefelé.)
                Április elejével visszaköltözünk Miskolcra és kezdetét vette a számomra legnehezebb rész, a forgalom. Nem kevés erőbefektetéssel tanuljuk, a csabai kollégával és lekopogom, eddig sikerekben gazdagon.  Ettől még most sem szeretem a forgalmat és még mindig nem is könnyű. - Bár nem kapcsolódik szorosan a témához de megjegyzem, hogy a BGOK-s tananyagban a saját fényképeimet látni igen meglepő volt. -
                Ehhez a modulhoz is hozzá tartoznak a gyakorlati oktatások bár nem olyan szorosan mint az előző részben, de ennek köszönhetően voltunk kint a rendezőben és a gurítódombon. Megnéztük alaposan a gurítási mozgások szabályzását, saruzást, a vágányféket  és kezelését.
                Másik gyakorlat alkalmával Ózdon voltunk kint, ahol a helyszíni állítású váltókkal felszerelt szolgálati helyet néztük meg. Ezenkívül persze minimálisan szétnéztünk a városban, hát számomra nem volt egy szívderítő látvány.

                A napok azóta is telnek múlnak, az F1-el a múlthéten végeztünk meg is írtuk belőle a záró dolgozatot, most gyűrjük az F2-est , utána a szokásos kotta. Függelék és egyéb utasítások. A vizsga várhatóan majd Június közepén esedékes. Úgyhogy az idő az persze megint szorít. Minden esetre mi a legnagyobb erőbedobással taposunk, hogy életben maradhassunk, hiszen mégiscsak ez a legfontosabb része a tanfolyamnak, ezen áll, vagy bukik a folytatás és az egész életünk utána.   

Első pesti utunk gépe volt, a frissen rendberakott 1111-es Szili. Igaz mire visszaértünk Csabára fűtőház lett belőle. 

Kürtösi éjszaka. Ister leadása utána két óra szabadidő volt.

Ez már újra Miskolc. 

Ez a Szili is kap légkondit és egyben új köntöst is.

Leállított Szergejek hada. 

Magánvasak mindenhol, a háttérben egy öreg Dácsia.

A vágányfék gépterme. Hidraulikus szerkezet, semmi digitalizáció. 

Bobós Bobo

Gurítás kezdődik a gurítódombon. 

Maga a vágányfék lényegi része mely a kocsik keréktárcsájának két oldalát fogja.

Előtte pedig a sarukidobó. Abban az esetben ha a kocsisort még a fék előtt megsaruzzák akkor a saru jobb oldalra kidobódik így nem tesz kárt a fékben.

Kilátás a toronyból. Ez maga Miskolc-Rendező, egyenesen továbbhaladva a Gömöri jobbra kanyarodva pedig Tiszai. 

Gömöriben vágányfelújítások zajlanak így Nosztalgiás gépek is akadnak itt bőven. A frissenfestett Nohabok is megfordultak egy egy kanyarral. 

Gyöngyszem szolgálatba indul.

Mozdonyvezetőket oktattak két héten keresztül két szimulátorral. Nekünk is volt lehetőségünk kipróbálni.

Ózd állomás...

Fékút eleje jelző, mondhatni nem mindennapi figyelmeztető jel. 

Vasárnaponként a Transsylvaniával szoktunk feljönni Keletiig onnan Miskolcra tovább. Három héttel ezelőtt egy mozdonyvezető utolsó útja volt az a vonat. Végig kürtölve, Keletibe nagy ünneplés közepedte érkeztünk meg. Nagy buli volt a kollégák barátok körében. Felemelő érzés volt ezt hallani látni.